Határtalanul 2017 – 7.a és 7.b osztály

Útibeszámoló : Az „Aranyos” 1848-49

Erdély 2017. 10. 04. – 2017. 10. 07.

 

Szeptember közepén nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy megnyertük a Határtalanul pályázatot. Az idő rövidsége miatt azonnal el is kezdtük a munkát.  Angelika és Emese nénivel átbeszéltük, hogy kinek mi lesz a feladata, miből kell felkészülni, kiselőadást írni, mely verseket kell megtanulnunk. Barbara és Adrienn néni pedig hadházi dalokat keresett, mert azt vállaltuk, hogy megtanítunk egyet a  sóváradi iskolásoknak. A hadházi bíró kapujában kezdetű népdalra esett a választásunk. Ezt énekektük el az imént. Ezek után pedig elérkezett az utazás napja.

1. nap

Október 4-én reggel 7 órakor indultunk Hajdúhadházról. Nagyon izgatottak voltunk, alig vártuk, hogy elinduljon a busz. Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol Kossuth Lajos egész alakos szobránál elénekeltük a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nemzetőrdalt, majd utána meg is koszorúztuk. Ezután ellátogattunk a Csonka-toronyba, ahol idegenvezetőnk mesélt Arany János életútjáról, költészetéről, majd megtekintettük az Arany relikviákat. A toronyban Arany és Petőfi szobránál verset mondtunk , ezután tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk el. Helybéli diákokkal is találkoztunk.

Arad következett. A gyönyörű, szép időben elsétáltunk az aradi vértanuk emlékszobrához, ahol megemlékeztünk a szabadságharc hőseire. Réka elszavalta Tamási István: Október 6. című emlékversét, majd itt is koszorút helyeztünk el.

A következő állomás Világos lett volna, a fegyverletétel helye, de az útviszonyok miatt nem tudtunk eljutni oda, ezért Déva vára felé vettük az irányt. Nagy pechünkre  egy baleset miatt több, mint egy órára a buszban ragadtunk, így beesteledett, mire odaértünk. Csodaszép látványt nyújtott a kivilágított várrom, rózsaszín és lila színben pompázott. A sötétben már nem sétáltunk fel, egyébként is már nagyon vártuk, hogy a szállásra érjünk. Az első éjszakát Algyógyon, egy ifjúsági szálláson töltöttük. Megvacsoráztunk és próbáltunk elaludni, de be kell vallanunk ez csak nagyon sokára sikerült.

2. nap

Másnap korán kellett kelnünk, mert szerettünk volna visszamenni Déva várába. Az út a  várba 237 meredek lépcsőn vezetett felfelé. Elég fáradságos volt felkaptatni, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Csodaszép kép tárult a szemünk elé. Olyan érzésünk volt, mintha a felhők fölött lennénk, mivel korán volt még, nem szállt fel a köd.

Ezután Gyulafehérváron álltunk meg, hogy megtekinthessük a katolikus székesegyházat. Belépve elámultunk a gyönyörű fehér belsejétől, oszlopaitól, oltáraitól. Megtekintettük I. Rákóczi György, Bethlen Gábor síremlékeit, és koszorút helyeztünk el a Hunyadiak síremlékénél.

A következő állomásunk Nagyenyed volt, ahol a református vártemplom tövében egy kiselőadás keretében megemlékeztünk az 1849. jan. 8.- 17. közötti mészárlás elesettjeire, majd koszorút helyeztünk el. Ezután átsétáltunk a Bethlen Gábor alapította református kollégiumba. Itt a falon lévő emléktáblát elolvasva tudtuk meg, hogy nagyjaink közül hányan végezték ebben az intézményben tanulmányaikat.

Segesvár felé  vettük az irányt, ahol Petőfi szobránál egy kiselőadást hallgatva idéztük fel a szabadságharc kimenetelét erősen befolyásoló csata eseményeit. Megcsodáltuk a várbelsőt, a céhekről elnevezett őrtornyokat, és meghallgattuk az óratorony csodás harangjátékát. Társaink itt is készültek egy kis beszámolóval.

Késő este értünk szállásunkra, Farkaslakára, és alig vártuk már a finom, meleg vacsorát. Elfáradtunk, így nem kellett hozzá sok idő, hogy mindenki álomra hajtsa a fejét.

3. nap

Ezen a napon is korán ébredtünk, mert Sóváradon már nagyon vártak bennünket. Mi is vártuk a találkozást az ottani gyerekekkel, na meg persze az előre megbeszélt focimérkőzést. De ne szaladjunk ennyire előre. Megérkezésünk után az ottani igazgatónéni körbevezetett bennünket az iskolában, majd egy teremben helyett foglaltunk. Természetesen nem érkeztünk üres kézzel. Nagy-nagy örömmel fogadták az általunk vitt ajándékokat. Örültek a különféle labdáknak, ugróköteleknek, tollaslabda és ping-pong készleteknek. Ezután következett a dalcsere. A sóváradi diákok hegedű kísérettel elénekelték a Kiöntött a Kis-Küküllő kezdetű székely népdalt, amit ők szerettek volna megtanítani nekünk, majd mi következtünk. Barbara és Adrienn néni segítségével mi is bemutattuk a mi népdalunkat. A kezdeti bátortalanság és elfogódottság után nagyon szépen, ügyesen tanultuk meg és énekeltük el együtt egymás népdalait. Ezután következett a várva-várt mérkőzés. A fiúk és Fanni nagyon küzdöttek, de sajnos a meccset a sóváradi csapat nyerte meg 5-4-re. A mérkőzés után szeretetvendégségben volt részünk. Volt minden, mi szem szájnak ingere, zsíros kalács hagymával, süti, üdítő. Vonakodva búcsúztunk, de mennünk kellett tovább. Nem felejtettük el indulás előtt megnézni az óvoda udvarában a kis almafát, amit az előző tanévben a felsőbb évfolyamunk ültetett. Nagyon örültünk neki, hogy megmaradt, és szép zöld levelei vannak.

Marosvásárhelyre érkeztünk. Megcsodáltuk a szecessziós jegyekben gazdag Kultúrpalota díszes termeit, gyönyörködtünk a festett ólomüvegekben, amelyekben híres magyar történelmi személyeket véltünk felfedezni, mint Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Deák Ferenc. Az erdélyi festők termében pedig csodálatos képeket láttunk, némelyik nagyobb volt, mint mi.

Torda következett, ahol Erdély páratlan természeti szépségét csodálhattuk meg. A Tordai- hasadékban megismerkedtünk Szent-László legendájával és a hasadék geológiai kialakulásával is. Volt hogy láncon kapaszkodva tudtunk továbbjutni, volt hogy imbolygós hidakon keltünk át a V alakú szurdokvölgyben. Megízlelhettük a tiszta karsztforrás vizét is. Annyira jól éreztük magunkat, olyan gyorsan elröppent itt az idő, hogy a sóbányába aznap már nem jutottunk el.

A szállásunk Kolozsváron volt. Későn érkeztünk, így a finom vacsora után nagyon jól esett lepihenni.

4. nap

Az utolsó napra virradt a csapat. A reggeli elfogyasztása után Kolozsvár belvárosában tettünk egy nagyobb sétát. A főtéren megtekintettük a Mátyás szobrot, amire koszorút is elhelyeztünk, majd bementünk a Szent Mihály templomba. Átsétáltunk Mátyás király szülőhelyére, ahol megtekintettük, elolvastuk a ház falára elhelyezett emléktáblát.

Visszamentünk Tordára, hiszen a sóbánya rejtelmeit mindenképpen fel akartuk fedezni. Emese néni elmesélte nekünk hogyan ülepedett le a Tethys-tengerből a só és hogyan halmozódott fel ezen a területen. A sóbányába lefelé 13 emeletnyi lépcsőt kellett megtennünk. De megérte. Rengeteg szórakozási lehetőség biztosított, tudtunk biliárdozni, ping-pongozni, tekézni, minigolfozni és még óriáskerék is volt. Ha még megyünk lefelé 13 emeletet, akkor egy csónakázó belső bányatóhoz érkezünk. Sajnos ezt nem volt alkalmunk kipróbálni. Ennek ellenére egy nagyon szuper délelőttöt töltöttünk itt.

Hazafelé menet megálltunk Bánffyhunyadon, ahol a Református Templomban megcsodáltuk a kazettás mennyezetet, és a kalotaszegi varrottasokat. Angi néni olvasott nekünk a  templom történetéről, majd elénekeltünk 2 zsoltárt is. Pontosan ezen a hétvégén tartották a körösfői nagyvásárt, így szinte csak araszolva tudtunk továbbhaladni Királyhágó felé. Ez volt erdélyi kirándulásunk utolsó állomása. Visszatekintettünk még utoljára a gyönyörű tájra és szippantottunk még egy kis erdélyi levegőt. Elénekeltük a Székelyhimnuszt, vacsora után pedig indultunk haza.

Felejthetetlen 4 napot tudtunk eltölteni itt Székelyországban. Nagyon barátságos felnőttekkel, gyerekekkel ismerkedhettünk meg, és jó érzés volt, hogy magyarul tudtunk velük beszélgetni. Csodaszép tájakon barangoltunk, csodaszép történelmi helyeket kerestünk fel, amelyre mindig emlékezni fogunk. Kedves diáktársaink! Kívánunk nektek hasonló élményeket, egyszeri és megismételhetetlen tapasztalatokat, olyanokat, mint amilyenekben nekünk volt részünk ebben a pár napban!

Videó dokumentáció:

About Author