2025-07-13

Barangolás Erdélyben, uralkodóink, költőink, íróink nyomában 2019.04.12-16.

A Határtalanul pályázat nyerteseként a hajdúhadházi Rózsai Tivadar Református Általános Iskola és Óvoda 7. osztályos tanulói 2019. április 12-16-ig erdélyi körúton vehettek részt. Nagy várakozással, előzetes ismeretek birtokában és lelkileg felkészülten indultunk útnak.

  1. nap

Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol a püspöki székesegyház felejthetetlen látnivalót, s egyben menedéket nyújtott számunkra egy kiadós tavaszi zápor elől. A Szent László-szobor megkoszorúzása után a Kanonok-soron sétáltunk végig. A Király-hágón, a történelmi Erdély kapujában megcsodálhattuk az elénk táruló panorámát, meghatottan énekeltük el a magyar és a székely himnuszt. Meglátogattuk a kalotaszegi motívumokkal, a kazettás mennyezettel ékesített körösfői Református templomot, ahol a helyi gondnok úr bemutatta az egyházközség életét. Alig vártuk, hogy Kolozsvárra érjünk, az erdélyi magyarság gazdasági, kulturális központjába, a hajdú őseinket letelepítő Bocskai, Mátyás király és Bolyai János szülővárosába. Megkoszorúztuk a Szent Mihály templom mellett álló az uralkodói szülőházakat és a Mátyás-szoborcsoportot. A Farkas utcai Református templomba is ellátogattunk. A Házsongárdi temetőben Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Kós Károly és Brassai Sámuel sírját koszorúztuk meg. Az esti órákban érkeztünk meg a szálláshelyünkre, Aranyosgyéresre. Vacsora után összegeztük az aznap látottakat, élményeinket, érzéseinket.

2. nap

Másnap a ótordai református templomba, majd a Tordai-hasadékba látogattunk, ahol Szent László lovának patkónyomait kutattuk. Elámultunk a meredek sziklafalak láttán. Marosvásárhelyen megtekintettük a szecessziós magyar Kultúrpalotát, helyet foglaltunk annak csodálatos üléstermében, székely mondák elevenedtek meg előttünk a színes üvegablakokon. Délután a sóváradi iskola tanulóival, tanáraival találkoztunk. Átadtuk ajándékainkat, majd jó hangulatú baráti focimeccset rendeztünk. Közös ének- és néptánctanulást követően fergeteges táncházzal zárult a látogatásunk. Aznapi szállásunkon, Szovátán a vacsora után ismét felidéztük az aznap látottakat.

3. nap

Virágvasárnap meglátogattunk Szovátán a testvérgyülekezetünk templomát. A tiszteletes úr nagy szeretettel, ismerősként fogadott bennünket. Elmondta, hogy náluk aznap konfirmálnak a gyerekek, ezért nagy náluk a készülődés. Megkoszorúztuk az templomudvaron álló hadházi emléktáblát, közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, miközben a helyi tévé drónjai köröztek felettünk. Pataki József tanár úrral még riportot is készítettek. Utunkat a Medve-tóhoz, Európa egyetlen heliotermikus tavához vettük, majd a parajdi sóbányába ereszkedtünk alá. A mélyben rengeteg látnivaló, játék várt bennünket. Farkaslakán Tamási Áron író, Szejkefürdőn Orbán Balázs székely néprajzkutató sírját koszorúztuk meg. Sétáltunk a díszesen faragott öreg székelykapuk alatt. Székelyudvarhelyen a főtéri parkban megkoszorúztuk Csaba királyfi szobrát, és felidéztük a róla szóló mondát. Aznapi szállásunkon, Székelyszentkirályon ismét megtapasztalhattuk a helyi szíves székely vendéglátást.

4. nap

A negyedik napon Segesvár történelmi belvárosában barangoltunk. Megtekintettük a híres Óratornyot és a középkori céhek 9 őrtornyát. Gyulafehérváron a Római Katolikus Főszékesegyházban megkoszorúztuk városalapítónk, Bocskai István, majd Bethlen Gábor fejedelem nyughelyét. Fejet hajtottunk Hunyadi László, Hunyadi János és Márton Áron erdélyi püspök kőkoporsójánál. Utunk a Hunyadi család ősi fészke, Vajdahunyad felé vettük. A soktornyú vár mindenki elvarázsolt. Megcsodáltuk a gótikus boltíveket, a hatalmas lovagtermet, a reneszánsz lépcsősort, a várkápolnát, a helyi kiállításokat. Utolsó szállásunk Algyógyon volt.

5. nap

Hazafelé megpillantottuk magos Déva várát, majd Aradon Kossuth-nótákat énekelve megkoszorúztuk a hányattatott sorsú Szabadság szobrot. Nagyszalontán. e partiumi hajdúvárosban, megtekintettük a Csonka-toronyban a felújított Arany-emlékkiállítást. Megkoszorúztuk az Erdélyben egyetlen egészalakos Kossuth-szobrot. A helyi Református templomban épp gyülekezeti kóruspróbát tartottak. Bemutatkoztunk, s kedvesen megengedték, hogy mi is énekeljünk néhány zsoltárt. A jellegzetes harangszó meghallgatása után kedélyesen elbeszélgettünk a szalontai tiszteletes úrral, aki sok érdekességet mesélt a városról, a templomról, a gyülekezetről. Nagyváradot érintve búcsúztunk el Erdélytől.

Csodálatos volt ez az öt nap, mely bebizonyította, hogy az elméletben tanultak a megtapasztalás során érzelmekkel teli tudássá érnek. Ráébredtünk, hogy nemzetünk, múltunk és jövőnk szerves része Erdély. Az ottani magyarokkal beszélgetve megértettük, hogy az államhatár lélekben soha nem szakíthat el bennünket egymástól.

                                                                                        Orosz Gréta 7.a osztályos tanuló

About Author